Üdvözlet Mindenkinek!

Tehát: az emberiség történetében a spirituális szemléletmód eltűnése szorosan összefügg azzal, gyermeknevelés alapelveit teljes figyelmen kívül hagyták!

Ugyanis LÉLEKKEL A GYERMEKET MINDIG A NAGYSZÜLŐ TÖLTI FEL!( Olykor a dédszülő is.) Mert megint a szeretet az, kedves Barátaim, amely már az emberi élet indulásakor abszolút hiánycikknek számít! Ekkor a kicsiny, esendő testben lévő Lélek nem elégszik meg csak a szülői szeretettel, amely a természetösztönből magyarázható, hanem TISZTA, ÉRDEK NÉLKÜLI SZERETET UTÁN IS VÁGYAKOZIK, AMELY AZ EREDETI FÉNYPARADICSOM EMLÉKE!

EZT AZ ÉRDEK NÉLKÜLI SZERETETET KÖZELÍTI MEG LEGJOBBAN A NAGYSZÜLŐK SZERETETE AZ UNOKÁIK IRÁNT.

A régi lelki kultúrákban ezért a nagyszülők voltak a gyermekek és gyermekközösségek szellemi-lelki vezetői. Az, hogy ki volt erre a szerepre alkalmas, életkor és intelligencia függvénye volt.

Egy felnőtt embernek ugyanis először el kellett érnie egy bizonyos életkort, mert 50-55 ÉVES KORA ELŐTT A FÖLDI EMBER SEMMIKÉPPEN SEM ÉRETT MÉG A GYERMEKNEVELÉSRE!

És ez a tény annyira triviális, annyira magától értetődő, hogy NINCS A GALAXISUNKBAN EGYETLEN MAGASABBAN FEJLETT CIVILIZÁCIÓ SEM, AMELY NE EZT AZ ELVET ALKALMAZNÁ! Jóllehet ott mások az életkorok dimenziói.(Általában 800-1000 év az átlagéletkor.)

Így mindig is világos volt - kivéve minket, földieket -, hogy a fiatal felnőtteket nem szabad leterhelni a gyermekgondozás és -nevelés nyűgjeivel, különösen azért nem, mert egy jogilag felnőttnek számító személy 21-49 éves kora között TUDJA CSAK EGYÁLTALÁN MEGTALÁLNI AZ ÉLETÉNEK A CÉLJÁT!

Az, hogy 14 év körül kifejlődik az asztráltest (nemi érés) meg 21 év körül a mentáltest (a független gondolkozás kezdete), még nem jelent semmit! Utána még egy hosszú kereső, kutató, tapasztalatszerzési út következik, amelynek végén - jó esetben - az ember LELKI ÉRTELEMBEN IS FELNŐTT LESZ, VAGYIS ÖNNÖN LÉNYE INTELLIGENSEN BE TUD ILLESZKEDNI A VILÁGEGYETEM EGYSÉGÉBE.

Mivel a vallásos-materialista és a tudományos-materialista társadalmak 13.000 éve csak a felszínt látják, azt hiszik, hogy egy személy, aki testileg felnőtt, már RÖGTÖN FELELŐSSÉGET IS TUDNA VÁLLALNI A GYERMEKEIÉRT, A TÁRSADALOMÉRT, A KÖRNYEZETÉÉRT STB. Ez azonban nincs így, kedves Barátaim!

Minden lelki kultúrában ezért határozottan külön választják az utódnemzést vállalók csoportját a gyermekeket gondozók-nevelők csoportjától.

Ez azonban nem jelenti azt természetesen, hogy valami falanszter-társadalomszerűen erőszakkal elszakítják a szülőktől a gyereket - nem. A szülő továbbra is a gyermeke mellett élhet, ameddig csak akar, teljes szívéből szeretheti őt, együtt játszhat, tevékenykedhet vele stb.,DE NEM KELL ÉRTE FELELŐSSÉGET VÁLLALNIA! - Mecsoda különbség, kedves Barátaim!

Felelősséget ugyanis csak a gondozók-nevelőknek kell vállalni, akik erre már minden szempontból MEGÉRETTEK.

4. az oktatás

Materialista világkorszakunkban az oktatás nem más, mint az emberi lélek robotgéppé silányítása. A szegény gyerek jól-rosszul bemagolja az anyagot, amelyet aztán jól-rosszul visszaböfög, végül pedig tanárok jól-rosszul értékelik a tananyagnak mondott megemészthetetlen hányadékot, vagyis ÍTÉLKEZNEK FELETTE!

Látjátok, kedves Barátaim, ezért mondják sokszor a fejlettebb civilizációkból ideérkező fénytestvéreink, hogy a mai Föld nem más, mint egy bolondokháza!

Mert vajon a 3 év óvoda + 8 év ált. isk. + 4 év középisk. + 5 év egyetem + az istentudja hanyadik postgraduális képzés után A TANÁROK FELTETTÉK-E, FELTEHETTÉK-E EGYSZER, CSAK EGYETLEN EGYSZER IS A TANULÓKNAK AZT A KÉRDÉST: " ÉS TI MIT SZERETNÉTEK IGAZÁN TANULNI?"