A tudat szabad döntése alapján BÁRHOL, BÁRMIKOR ÉS BÁRMILYEN FORMÁBAN ÉLHET!

Azonban ezt triviális igazságot a mai emberiség kollektív tudata MÉG nem fogadja el! - Miért?

Azért mert GYŰLÖLI ÖNMAGÁT! EZ A BELSŐ ÖNKÉPE! Ezért teremtett a paradicsomi Földből poklot: önnön képére és hasonlatosságára; ezért teremtett "külső isteneket": önnön képére és hasonlatosságára, melyek irigyebbek, féltékenyebbek, félelmetesebbek és vérszomjasabbak, mint a legzsarnokibb földi diktátor; ezért üldözi halálra az életnek, vagyis a MEGNYILVÁNULT SZERETETNEK, minden olyan SPONTÁN megnyilvánulását, melyeket nem tud ELLENŐRIZNI: mert ezek a halára üldözöttek sehogy sem akarnak megfelelni az ember önmagáról kialakított önképének!

És mivel gyűlöli önmagát, ezért gyűlöli az Igazságot is, vagyis Istent - ami egy és ugyanaz!

Gyűlöli még hallani is, hogy Isten egyenlő lenne a SZABADSÁGGAL, meg hogy, ahol NINCS szabadság, vagyis ahol nincs SZERETET, ott NINCS Isten sem!

Gyűlölettel és megvetéssel fordul el olyan tanoktól, amely az ember KORLÁTLAN TEREMTŐ KÉPESSÉGÉRE hívja fel a figyelmet - hiszen a zsarnok-istent azonnal megfosztanák a trónjától, nemde?

És teljesen értetlenül és idegenül áll ezért a mindenségi megnyilvánulás MINDEN jelensége előtt, melyek a helytelen önképe következményeként AUTOMATIKUSAN megjelenek előtte: pokol a személyes életében, pokol a társadalomban, pokol a természetben. - Megint csak a KORLÁTLAN teremtőképessége miatt!

"Hol van hát a Mennyország" - visszhangzik egy meggyötört tanítványnak a kérdése a mesteréhez a múlt homályából. "Nem hol" - hangzik a válasz - ", hanem AMIKOR ki tudsz szabadulni az elméd börtönéből, AKKOR lesz a Mennyország."

Szerencsére azonban a fizikai test levételének folyamata alatt előbb-utóbb MINDENKI megvilágosodik, vagyis kiszabadul az elméje börtönéből! - Akkor meg mi a különbség egy egyszerű gyarló ember és egy megvilágosodott bölcs között? - Lényegében semmi, csupán annyi, hogy a bölcsnek NEM KELL MEGVÁRNIA a fizikai halált.

A felszabadult asztrális tudat ( a tudatfeletti vagy Lélek ) aztán éppen azért tud bemenni a mennyei területekre, mert elsőkézből nyert tapasztalatból tudja és azt EL IS FOGADJA, hogy VALÓSÁGÁT MINDIG Ő MAGA TEREMTI!

Mennyország ugyanis, kedves Barátaim, mindig egy BELSŐ állapot KÜLSŐ tapasztalata vagy megerősítése - ahogy a pokol is.
( Gondoljunk csak arra, hogy mennyire hétköznapi jelenség ez, pl: Pistike ötöst kapott az iskolában, nagyon boldog ezért, és így hazafelé menve, minden bácsit és nénit SZÉPNEK ÉS JÓNAK lát; vagy: a szerelmeseknek, az egymás iránti szenvedélyük csúcsán, egy pillanatra MEGSZŰNIK a tér és az idő, vagyis kiszabadultak az elméjük börtönéből, az egoból; vagy: valaki hallja a rádióban, hogy kihúzták neki a lottóötöst. Ő persze rögtön akkorát ugrik örömében, hogy szinte beveri a fejét a mennyezetbe. Csak később derül ki azonban, hogy ELFELEJTETTE feladni a szelvényt. De, kedves Barátaim, zavarta-e emberünk ÖRÖMTELI LÉTÁLLAPOTÁT ez a sajnálatos tény addig, amíg NEM TUDOTT róla? )

Mennyországot ugyanis CSAK TUDATOSAN LEHET TEREMTENI, OTT ÉS ABBAN A PILLANATBAN, AMIKOR LÉLEK KÉSZ MEGTEREMTENI.

És a lélek akkor kész megteremteni, ha megtanul FELELŐSSÉGET VÁLLALNI AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEMÉRT, AMIT EDDIG IS Ő TEREMTETT - ÉS SENKI MÁS!

MERT HA EGYETLEN EGY ATOM IS LÉTEZNE, AMIT NEM A LÉLEK TEREMT, AKKOR NEKI TELJES FELELŐSSÉGET SEM KELLENE VÁLLALNIA!

Teljes felelősség vállalás, VAGYIS ABSZOLÚT SZERETET nélkül azonban lehetetlen A mennyország.